Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”
Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.
Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.
Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
a közösségi rendezvényekért.
Új útvonalon menj haza!
Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.