Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én – a szívemmel.
Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.
Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.
Nincs olyan műszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy az ember döntése helyes-e vagy helytelen. Ezért az ember minden döntése után tele lesz szorongással, hogy helyesen döntött-e.
A másik magányába nem szabad belegázolni.
A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.