Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.
Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
A szerelem nemcsak egy érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, rengeteg munka is kell hozzá.
Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.
Senkit sem törölhetünk ki szívünkből anélkül, hogy helyén – ahol neve állott – egy sötét folt ne maradna vissza.
Bármin is bosszankodunk, az egészségünkkel fizetünk érte. Megéri?