Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.
Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát.
A diákok a felét hallják meg annak, amit a tanár mond, a felét értik meg annak, amit meghallottak, a felét jegyzik meg annak, amit megértettek… vagyis összességében nem sokat.
Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.
Az ember nem más, mint a tapasztalatai összessége.