Régi bajon nem kell új könnyet ontani.
A szerelem két ember közös ostobasága.
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?
Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az?
A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén.