Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
A fekete és a fehér együtt képez egy egységet, mindkettő kell a teljes élethez.
Rossz és jó között van egy kis hézag is. És ebbe a kis hézagba nem csupán Te, de az emberiség kilencvennyolc százaléka kényelmesen belefér.
Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.
Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.
Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.