A helyesĂrás csupán emberek közötti megállapodás kĂ©rdĂ©se, semmi köze a valĂłsághoz, semmi köze a termĂ©szethez. Lehetne mindent máskĂ©nt is Ărni, tetszĂ©s szerint.
Csoda az, ami bennĂĽnk Ă©s körĂĽlöttĂĽnk van – de nem vesszĂĽk Ă©szre. AmĂg Ă©ljĂĽk, azt hisszĂĽk, termĂ©szetes… Csak amikor elmĂşlt már, döbbenĂĽnk rá, hogy csodában Ă©ltĂĽnk. UtĂłlag. De akkor már kĂ©sĹ‘.
A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.
Ăšgy lehet a legjobban megismerni Ă©s elpusztĂtani az ellensĂ©get, hogy barátságot szĂnlelĂĽnk iránta.
Az Ă©let megtanĂtotta arra, hogy a boldog pillanatokĂ©rt nĂ©ha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenĹ‘, hogy hamar hozzászokik az ember.