Ekkor jöttem rá, mért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang.
Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.
Az ember holtan is lehet klassz. Tulajdonképpen így a legkönnyebb, mert nem öregszik, nem hízik és nem kopaszodik.
A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út.
Az ember csak lelki tulajdonságokba tud igazán belé szeretni.
A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
A jövőnk néha attól függ, kik vagyunk, nem attól, hogy mit akarunk.