Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.
A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.
Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.
A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.