Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.
Rendszerint könnyebb valakit vigasztalni, ha az ember maga is átélte a legmélyebb kétségbeesést.
Mindegy, hogyan érünk el egy pozíciót, ha méltóak vagyunk rá.
Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül.