Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
A lelkifurdalást ideig-óráig el lehet hessegetni, ám ahogy a Természet is állandóan újjáéled, ez is minduntalan visszatér!
Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
Szerelmeseknek, hogyha – Isten ments! – kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.