A barát valójában olyasvalaki, akit csupán hosszan tartó fizikai közelség révén ismertünk meg, és szükségképpen bizalmunkba, majd pedig szívünkbe fogadtunk.

Hallotta már a „vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.

Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.

A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.