A hiú ábránd a reménytelenségnél is rosszabb.
A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.
Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna.
A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.
A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.
Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.