Senkit ne fossz meg a! reménytől: lehet, hogy csak a remény élteti!
A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.
Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.
A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.
A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.
Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.
Írj meg egy régóta esedékes levelet, vagy simán tudj le egy kínos telefonhívást. Megkönnyebbülsz majd.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.