Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele.
Egyszer egy tucat barátomnak küldtem táviratot ezzel a szöveggel: „Menekülj – mindent lelepleztek”. Mindannyian azonnal eltűntek.
Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék – és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.