Mindenkinek megvan a maga mardosó, éjeket emésztő ördöge, és ez a tény nem rossz s nem jó, hanem ez az élet: ha nem lenne ez az ördögünk, nem is élnénk.
Élni csak akkor érdemes, ha van, aki utánad is folytatja.
Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.
Az ember mégse vallja be szívesen, hogy alig tud valamit a legközelebbi hozzátartozóiról.
A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyűlöletté!
Néha a helyzet úgy kívánja, hogy erősnek és bátornak mutatkozzunk még akkor is, ha nem vagyunk azok.
Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?
A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.
a mobiltelefonokért.