A sors csak úgy magától nem létezik, el kell jutni hozzá.
A bűntudat olyan, mint a viszkető kiütés: sosem múlik el egészen, mert arra készteti az embert, hogy foglalkozzon vele.
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.
Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Nem mi birtokoljuk a földet: a föld birtokol minket.
Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.