A kíváncsiság nem bűn (…), de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.
Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.
Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.
Hívjál meg valakit tekézni!
Azt mondani az embereknek, hogy nincs igazuk, nagyszerű módja az ellenségek szerzésének. Elismerni azt, hogy hibáztál, remek alkalom arra, hogy egy barátság kialakuljon.
Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.
Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.