Nem akarok kirakat életet élni.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.
Szeretni kell az életet, hogy élj, s élni kell, hogy az életet szeresd.
A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél. (…) Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.
Vannak dolgok, melyek keserűbbek kimondva, mint érezve.
Az a tapasztalatom, hogy meneküléskor nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, hanem hogy gyorsabban futsz-e mindenki másnál.