Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van – a szerelem csak egy a sok közül.
Az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal.
Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.
Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s nem mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.
A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.
Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
