Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.
Tudod, hogy hívják a szőkét, akinek esze is van? – kérdeztem, majd levegőt sem véve folytattam: Golden retrievernek.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Mindnyájan töredezett, ügyetlen élményhalmazok vagyunk, szorosan körültekerve, hogy védhető arcot mutassunk a világnak.