A vándornak legyenek kalandjai, de nem olyasmi, ami megsebzi a szívét, ha tovább kell állnia.
Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad.
Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.
Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
Mindenki természet szerint ahhoz vonzódik, aki hasonló hozzá.
Hatalom csak annak járna, aki nem vágyik hatalomra.
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.