Bejelentkezés szükséges.
Teljes gőzzel előre, a következményeket meg vigye az ördög.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
Ha az ember csaknem mindig nyer, akkor a győzelemnek olyan lesz az íze, mint a megerjedt szőlőlének.
Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.
A smink sok bűnünket eltünteti.
Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát.
A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot.
Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
Az óvatosság soha nem lehet fölösleges.
Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.
Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.
Előbb-utóbb visszatér minden, amiről azt hiszed, hogy magad mögött hagytad. Legyen jó vagy rossz, visszatér.
Néha az igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak.
Amikor beleharapsz a kézbe, amelyik etet, akkor várható, hogy ököllé záródik. Ez nemcsak egyszerűen így megy; ez így igazságos.
Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.
Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni.
Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról (…), többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.
Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.
A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak.
A félelemre hajlamos emberek a saját poklukban élnek.
Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.
Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.
Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.
Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
Nem minden titok gonosz titok. Vannak jó titkok is. Vannak szükségszerű titkok is.
A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.
Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá.
A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.
Ha nem parancsolsz az indulataidnak, az indulataid parancsolnak majd neked.
Az élet olyan, mint egy keskeny palló egy feneketlen szakadék felett, egy palló, amelyen bekötött szemmel kell átjutnunk. Ez önmagában rossz, de nem a legrosszabb. Néha meg is lökhetnek.
Egyetlen ostoba kérdés létezik: az, amit az ember elmulaszt feltenni.
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.
Semmi nem rongálja úgy az emlékezetet, mint az ismétlődés.
Annyiszor becsapjuk magunkat, hogy nyugodtan választhatnánk hivatásnak.
Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
A fájdalom a szeretet legnagyobb hajtóereje.
Ha ma senki iránt nem érzel szeretetet, legalább ne is bánts senkit.
Minden érzelem közül a félelmet lehet a legjobban kiaknázni.
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
Keményre sül az, aki általment a poklok tüzén.
A kollégák ostobasága egyszerűvé teszi az életet.
Ha az ember megszeret valakit, (…) egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.