Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.
Olyan nem létezik, hogy az ember egy bizonyos sors csapdájába kényszerül. Senkit sem ítélnek arra, hogy középszerűen és reményvesztetten élje az életét. Az élet nem így működik.
Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Az ész nem ad erőt. Azt csak a szív adhat.
