Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Az ember előjoga, hogy szeressen: még azt is, aki szenvedést okoz neki ezzel.
Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.
Ahogy öregedett, sok mindent megtanult, de bölcsebb nem lett. Valójában úgy érezte, egyre többet tud, és egyre kevesebbet ért.
Lenni annyi, mint tenni és teremteni.
Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.