Amikor egy csoport tagjai vagyunk, az az elnyomhatatlan vágy olvasható le az arcunkról, hogy igazán a csoport részei legyünk.
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
Nem tudjuk, miért sodort minket az áramlat éppen ahhoz a szigethez, ahová sodort, és miért nem ahhoz, ahova eredetileg el akartunk jutni.
A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.
Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.