Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Oly csúnya a halál… és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.
A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.
Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?
Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.
Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele.