Ilyen az emberiség sorsa: az ész megmutatja nekünk a célt, a szenvedélyek pedig eltávolítanak tőle.
Szólíts meg egy gyereket és kérj autogramot töle. Pl. „Elnézést, Hercegnő, adna nekem egy autogramot?”
Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.