Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.
Sorsunk az lesz, amelyet kiérdemelünk.
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Ideje, hogy szembenézzek az igazsággal. Ideje, hogy felégessek magam mögött néhány hidat.
Mi lehet nagyobb érdem, mint az elfogadás bátorsága, bizalma, sőt jótékonysága?