Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Ne köpj a tányérba, mert talán még enned is kell belőle.
Ha valakinek fáj a feje, napfeljötte előtt menjen a folyóvízhez és álljon szembe a víz folyásával, akkor dobjon magán keresztül háromszor vizet és mondja: „Akkor fájjon a fejem, mikor az elvegyült vízcseppeket látom!” – de sem menet, sem jövet ne szóljon senkinek és elmúlik minden baja.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.