Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.

A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.

Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket – azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk.

Az élet olyan, mint egy keskeny palló egy feneketlen szakadék felett, egy palló, amelyen bekötött szemmel kell átjutnunk. Ez önmagában rossz, de nem a legrosszabb. Néha meg is lökhetnek.

Csodálatos dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság is.

Csak elképeszt az, ahogy egy ember élete egyik pillanatról a másikra ennyire képes megváltozni. A lehető legrosszabbról a lehető legjobbra. Csak úgy.

Sose igyekezz megjátszani, hogy az vagy, ami nem vagy, és hogy olyat tudsz, amit nem tudsz, mert előbb-utóbb úgyis fenékre ülsz vele.

Ha nem tudod, mit tegyél, tedd a jót.

Nem az a baj, hogy túlságosan sok a bolond, hanem az, hogy a villámcsapás nem oda sújt, ahova kéne.