Senki sem örül a rivaldafénynek, ha sejti, hogy perceken belül hasra fog esni.
Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy – noha hazugság nem hangzott el – nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság.