Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.
Szeretet nélkül az élet: halál.
autóutakért, melyeken emlékezetes hangoskönyvet hallgatál, esetleg hosszan énekeltél.
Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket.
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni.