Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
Mindenki természet szerint ahhoz vonzódik, aki hasonló hozzá.
Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet és tekintély, ha egyszer az ember költeni kezd belőle.
A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.