Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Magányos lehet az ember, ha csak az üres, sötét ház várja, hogy üdvözölje.
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint!
Ebben a korban már gyorsan meg kell gyónnom a bűneimet, mielőtt elfelejtem őket.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!