Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.
A megbocsátás nem felejtést jelent (…). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.
Az életben segít, ha hülyének néznek.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Ha az ember nem eszik, ugyan mi vigaszt merít abból, hogy esetleg más sem eszik?!