Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez.
A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.
Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (…). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!
Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.
Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak, hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket?