Sose próbálj érvelni olyanokkal szemben, akik biztosak az igazukban!
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
A kéz, amely már egyszer megégett, nem szívesen tér vissza a vashoz, hiába súgja minden érzéked, kivéve az emlékezetet, hogy rég kihűlt az a vas.
Szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Akinek a világon semmije sem maradt, az tudja a legjobban, mire van igazán szüksége.
Ha valóban nincs olyan hely ezen a világon, ahová nem ér el a nap, akkor nincs más módja, hogy elbújjak, mint hogy a saját árnyékommá válok.