Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.
Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.
Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe – bárkiébe.
A kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt, higgadt megfontolás.
Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük – a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk.