Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.
Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.
Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.
Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.
Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.