Az érzékelt dolgokat többnyire a hangulatunk szerint színezzük át.


Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.