Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.
Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
Az emberek nem milliomosok akarnak lenni, hanem azt akarják átélni, amit – hitük szerint – csak milliókon vehetnek meg.
Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.