Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.
Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
a vídám emberekért, akik egyszerűbbé teszik életünket pusztán a jelenlétükkel.
A legszebb dolog, ami embernek osztályrészül juthat, az élet misztériuma.