A látványos külsőség is egyfajta védelem.
Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.
Amikor ülsz, ülj; amikor állsz, állj; bármit csinálsz, ne inogj!
Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja – milyen szerény az ember!
Csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott.
Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.