Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem.
A szívnek muszáj követnie az álmot, különben nem lesz belőle ébredés.
Nem kis dolog, ha az ember az álmaiból szilárd talajon álló valóságot csinál!
Egy álomnak elérhetetlennek kell maradnia, vagy legalábbis nem könnyen elérhetőnek. Ha túl könnyű megvalósítani, már nincs is értelme.
Gyakran előfordul, hogy az álmunkban zseniálisnak tetsző gondolat felébredvén értelmetlen szózagyvaléknak bizonyul.
Az álom maga is puszta árnyék.
Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket.
Az emberek általában sokáig, túl sokáig képesek ragaszkodni szép ábrándjaikhoz.
Dédelgesd álmaid és terveid, mert lelkedből fogantak; nyomukban valósul meg mindaz, amit elérsz.
Álmodozásaimban egész regényeket élek át.
Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.
A legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja.
Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.
Aki az álmát keresi, abból merít ihletet, amit csinál, nem pedig abból, hogy elképzeli, mit csinálna.
Végül is, ha mindent megkapsz, amire vágysz, az pont olyan szörnyű lehet, mint ha minden álmod valóra válna.
Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.
A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.
A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.
Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk.
Jó lesz vigyázni a kívánságokkal. Mert még beteljesülnek.
Hogy bármit behozz az életedbe, képzeld azt, hogy már itt van.
Az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnának.
Az álom enyhíti a nyomorúságot, amely az ébrenlevőt gyötri!
Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.
Az álmok mindig valóra válnak. A gond az, hogy sokan egy bizonyos álmot kergetnek, és nem veszik észre a sok-sok beteljesült álmot maguk körül.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (…) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.
Néha csak illúziók segítségével őrizhetjük meg az ép eszünket.
Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.
Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek.
Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.
A zsenik mindig nagy árat fizetnek a tehetségükért.
Igazi életüket álmukban élik az emberek.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (…). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.
Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.
Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.
Az ábrándozás nincs életkorhoz kötve. Az álmok pedig nem öregszenek.
Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.
Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.
A megalkuvás az egyetlen, ami romba dönti álmainkat.
Ne hagyd az álmok jussát,szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond!
Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is.
Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök.
Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.
Ha évtizedekig megőrzünk egy álmot, annak nemcsak pillanatnyi, hanem egy egész életre érvényes jelentése van.
Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.
Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.
Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében.