Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.

Van, amikor a csend hangosabban beszél, és a legnagyobb vigaszt az nyújtja, ha valaki csak ott van mellettünk.

Az a bátor, aki félelmei ellenére dönteni mer. Akit minden lépésekor zaklat az ördög, és akit örökös bizonytalanság gyötör, hogy vajon amit tesz, jól teszi-e.

Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.

Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.

A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.

Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.

A szegények azt gondolják, boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha megszabadulnak a gyomorfekélyüktől.

Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!