Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
Ha ó-esztendő estéjén hasáb fákat állítasz fel, úgy hogy megálljon, s mindenkinek nevet adsz, amelyik hasáb eldől, akinek a neve volt rajta, az abban az évben meghal.
Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.
A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.