A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.
Senki nem visz emlékbe semmit olyan helyről, ahová még el akar látogatni.
Szeressétek a rosszat is – a jót könnyű szeretni. Nincs önmagában jóság vagy gonoszság; ember van csupán, aki az útját járja.
Veszélyes környéken lakom. Az utcánkban a gyerekek lelopják az autók kerekeit – menet közben.
Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.
A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.
Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
A hajnal mégis az emberek örök reménye.