Minden kérdésre annyi válasz adható, ahány ember él a földön, és egyszerre több válasz is helyes lehet.
Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.
Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.
Alkoss valamit: fess, vágj, ragassz, barkácsolj, faragj, szerelj!
Jó és rossz tulajdonságainkkal együtt születünk, de rajtunk múlik, melyiket érvényesítjük az életben.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
