Néha az igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak.
Csakis az interszubjektiv hitünk által létezik pénz, állam, a hatalom. Egyetlen „közös gondolatváltással” megváltoztathatunk bármit.
Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.
Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Nem arra teremtettünk, hogy örökké éljünk, vagy hogy örökké magányosak legyünk. A változás nélküli élet nem élet.